A HALÁLRÓL

Akkor Almitra szólott, és mondá: most a Halálról kérdeznénk.
És ő így felelt:

Ismerni szeretnétek a halál titkát.
De hogyan találhatnátok meg, ha nem az élet szívében keresitek?
A bagoly éjszakához szokott szeme vak a napvilágra, a fény titkát föl nem derítheti.
Ha valóban látni akarjátok a halál szellemét, tárjátok szíveteket szélesre az élet teste előtt.
Mert egy az élet és a halál, éppúgy, miként egy a folyó és a tenger.

Reményeitek és vágyaitok mélyén az odaátról őrzött titkos tudástok él;
És mint a hó alatt álmodó magvak, szívetek a tavaszról álmodik.
Bízzatok álmaitokban, mert bennük rejlik a kapu, mely az örökkévalóságra nyílik.
Félelmetek a haláltól nem egyéb, mint a reszketés, mely a pásztort fogja el a király előtt,

 ki kitüntetése jeléül kezével fogja illetni őt.
Nem örül-e a pásztor a reszketésen túl, hogy viselni fogja a király keze nyomát?
És vajon nem a reszketést érzi-e inkább?

Mert mi egyéb volna meghalni, mint mezítelen állni a szélben és felolvadni a napfényben?
És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb, mint a lélegzés felszabadítása a nyughatatlan árapály alól, hogy a lélegzet fölemelkedhessék, kiterjedjen, és fölkeresse a határtalan Istent?

Amikor ittatok a csend folyamából, igazán csak akkor fogtok énekelni.
És amikor a hegy tetejére értetek, igazán csak akkor kezdtek fölfelé kapaszkodni.
És amikor a föld visszakéri tagjaitokat, igazán csak akkor fogtok táncolni.

 Kahlil Gibran ~ A Próféta

A TANÍTÁSRÓL

Akkor egy tanító ezt mondá: Beszélj nekünk a Tanításról.
És ő ezt válaszolta:

Senki nem képes előttetek semmit fölfedni, csupán azt,

 ami tudásotok hajnalán, félálomban máris ott hever.
A tanító, aki követői között a templom árnyékában jár, 

nem bölcsességéből ad át nékik, hanem hitéből és szeretetéből.
Ha valóban bölcs, nem azt kívánja, hogy belépjetek az ő bölcsességének házába, 

hanem inkább saját elmétek küszöbére vezet benneteket.
A csillagász beszélhet néktek arról, mennyire ismeri a tér titkait, de ismereteit nektek át nem adhatja.
A muzsikus énekelhet néktek a ritmusról, amely a térben mindenütt jelen van, de nem adhat néktek olyan fület, amely felfogja ezt a ritmust, sem olyan hangot, mely e ritmust visszhangozni képes.
És aki jártas a számok tudományában, beszélhet a mértékek birodalmáról, de oda el nem vezethet.
Mert az egyik ember tudománya át nem adhatja szárnyait a másiknak.
És mivel mindegyikőtöket magában ismeri az Isten, ezért mindegyikőtöknek egyedül kell megismernie az Istent és megértenie a földet.

Kahlil Gibran ~ A Próféta 

SZERETETRŐL

'És akkor Almitra azt mondá: beszélj nekünk a Szeretetről
És ő fölemelte a fejét, és az emberekre nézett és csöndesség szállott reájuk. 

Aztán fennszóval ezt mondta:

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat,
Miként az északi szél pusztává söpri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít,
azonképpen fog keresztre feszíteni is.
Amiként növekedéseteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba,
és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is,
és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy meztelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;
És azután szent tüzére vet benneteket,
hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.

Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait,
s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.

Hanemha a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,
Akkor jobb, ha elföditek meztelenségeteket,
és elmentek a szeretet szérűjéről,
Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívből,
és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.

A szeretet nem ad egyebet mint önmagát,
és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet.

Amikor szerettek, ne mondjátok: 'Isten a szívemben lakik';
mondjátok azt: 'Isten szívében lakom'.
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját,
mert a szeretet, ha méltónak talál rá,
maga irányítja majd a ti útjaitokat.

A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
De, ha szerettek és a szeretet vágyakat ébreszt,
legyenek ezek a ti vágyaitok:
Hogy összeolvadjatok és legyetek olyanná, mint a sebes patak,
mely az éjszakában zengi dalát.
Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.
Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyrakelt szívvel ébredjetek,
és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek;
dalotok őt dicsérje.'

 

Kahlil Gibran ~ A Próféta