1. A kevélység

A kevélység a büszkeség elfajulása; míg a büszke ember nagy becset tulajdonít személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképen másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz, tartja magát nagyra, nagyobbra mint szabad. 

A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét lenézi.

 A kevély ember rendesen hiú is, a kevélység az öntudat túltengése, önmagunk mások felé helyezése.