4. Az irigység

Mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat, mely önmagára nézve rossznak látja

 a másik lelki vagy anyagi javait. 

Gyümölcse a káröröm. 

Az irigység rejtettebb megnyilvánulásai:

 Az irigy ember nehezen viseli mások tudásban, tiszteletben, világi javakban vagy az életszentségben való gyarapodását; 

elhúzódik a szerencsés embertől, örül, ha az bajba jut; 

szívesen hallgat megszóló és rágalmazó beszédet; mások dicséretét kisebbíti, kedvetlenül és közönyösen beszél róluk, jó cselekedeteiket túlzott iróniával magasztalja, s ezzel eltorzítja;

 a másokat dicsérő beszédet kedvetlenül hallgatja, félbeszakítja, gúnyt űz belőle,

 vagyis akadályozza a tisztelet születését iránta; 

a jót elhallgatja, vagy félremagyarázza, a jó szándékot kétségbe vonja.