Amikor párkapcsolatba keveredünk valakivel, elképesztő önbizalom fröccsöt kapunk,...
ez egyfajta...kivételes állapot, a feltétel nélküli elfogadás kivételes
és rövid ideig tartó időszaka.... Aztán jönnek a hétköznapok, ...
Ráébredünk, hogy már nincs dolgunk együtt, és mindenki a maga útjára
lép. Azaz lépne, de időközben elhízott, nemigen foglalkozott magával,
talán a baráti társaság is egy lett idő közben, így nehezen talál magára
az illető. ...hogy elhiggyük, vagyunk valakik...Magunkba kell
szállnunk, és meg kell tudnunk, kik vagyunk, mi szerez örömöt, miben
vagyunk jók, azaz miben tudunk sikerélményt szerezni. Az is fontos,
hogy lássuk, nem mi vagyunk a rosszak, akiket nem lehet szeretni, mert
sajnos vannak olyan emberek, akik imádnak másokba beletiporni, hazudni
és folyamatos kétségek közt tartani másokat, csak azért, mert ők maguk
sérültek. Ilyenkor azt érdemes megvizsgálnunk, hogy hol hibáztunk, mit
tanultunk az esetből, mitől lettünk többek. Ez a titok, a béke, a megnyugvás, az elfogadás és az önszeretet egyetlen kulcsa."
