Az erőszak sehova nem vezet, pláne az önerőszak, így azzal tehetjük a
legtöbbet magunkért, ha nem a céljaink elérésére törekszünk erősen,
hanem a belsőnk megismerésére azért, hogy egyes helyzetekben ne legyünk
gyávák, ne legyenek felesleges megfelelési kényszereink, és a
problémáinkat magunk oldjuk meg, hiszen helyettünk senki nem fog
cselekedni. Rengeteg hibát követünk el az életünk során, és ezek mind kellenek ahhoz, hogy érett, magabiztos személyiséggé váljunk.
A hibákból fakadó önmarcangolást és megbánást lépjük át, és bocsássunk
meg magunknak, különben a saját energiáinkat faljuk fel, melyek akár
komoly betegségeket is okozhatnak. El kell számolnunk magunkkal amikor hibát követünk el, de nem szabad abban tipródni.
Minden hibánkat és botlásunkat el kell fogadnunk, a magunkénak kell
éreznünk, hogy szerethetőnek tartsuk magunkat, mert attól leszünk azok,
akik. Azon kell dolgoznunk belül, hogy meglássuk az értékeinket, hogy szeressük és tiszteljük saját magunkat.
Ha egyedül nem megy, de a szándék bennünk van, akkor választhatjuk azt
is, hogy jógázunk, meditálunk, vagy épp elmegyünk egy önismereti
csoportba, és megtudjuk, kik vagyunk valójában, és hogyan éljük őszintén
az életünket. Csak egyet soha ne felejtsünk el: küzdelem és szenvedés nélkül nincs fejlődés!
