Pozitív lét hét dimenziója

4. Pozitív beszéd

Sok ember állandóan beszél, de semmit sem mond.

 Folyton csak másokról pletykál, 

vagy csak "lelki szemétládának" használja a hallgatóságát.

A pozitív beszéd azt jelenti, hogy megtanulom magamat érthető módon kifejezni,

 és megálljt parancsolok a szavak inflálódásának. 

Kéretlenül nem adok tanácsot, és hallgatni is megtanulok.

 Egyenes vagyok szóban és tettben, szóbeli ajándékokat adok. 

Bátorítok, vigasztalok, a szavakat csak segítségre, 

köszönetre és áldásra használom.

A pozitív beszédhez azonban a pozitív odafigyelés is hozzátartozik, 

a másik szavainak meghallgatása és elfogadása. 

Sokan éppen csak becsukják a szájukat, no meg a fülüket, 

hogy némi szünetet tartsanak a fecsegésben,

 és előkészítsék a következő szóáradatot. 

Ilyen "bezárt" módon pedig képtelenség felfogni, mit is mond a másik.

Persze van nekünk "belső beszédünk" is, egy állandó "karattyolás". 

Nagyon fontos, hogy ezt a "kéretlen tanácsadót" pozitívra hangoljuk,

 és amilyen gyakran csak lehet, elhallgattassuk. 

Hiszen ott is van élet, ahol már nincs beszéd. 

A hallgatás és a csend a lélek zenéje.