Tizenkét erény
5. Együttérzés ~ Szabadság ~ Oroszlán
Ha az együttérzésben
az én átadja magát mások fájdalmának,
akkor már mindketten szenvednek.
A
szenvedés nem szűnt meg, hanem megduplázódott.
Az az én, amelyik a szenvedésben
csak elerőtlenedik, nem tud együttérezni.
Az együttérzés képessége olyan erős
ént feltételez,
amely a szabadsághoz vezető úton már megtapasztalta és legyőzte
a fájdalmat.
A teremtett lény szükségszerűen nem szabad, mert függ a
teremtőjétől.
Csak aki teremt, az szabad.
Ezért a szabadság előfeltételezi a
bukást: a teremtmény elfordul teremtőjétől.
De a bukás fájdalommal jár.
A
Paradicsomban nem volt fájdalom.
A fájdalom jellemző a kiűzetés helyén: a
földi síkon.
Ha az én abban a helyzetben lesz, hogy nemcsak saját fájdalmát
viseli el és győzi le,
hanem másokét is hordozni tudja, akkor jut el
ténylegesen
a teremtett létállapotból a teremtő létállapotig.
Egy olyan fokú
együttérzésben,
amely mások szenvedésének feloldásában találja meg önmagát,
valósulhat csak meg a szabadság.
Így lesz az együttérzésből szabadság.