Oldalak


Tizenkét erény 

5. Együttérzés ~ Szabadság ~ Oroszlán

Ha az együttérzésben az én átadja magát mások fájdalmának, 
akkor már mindketten szenvednek. 
A szenvedés nem szűnt meg, hanem megduplázódott. 
Az az én, amelyik a szenvedésben csak elerőtlenedik, nem tud együttérezni. 
Az együttérzés képessége olyan erős ént feltételez, 
amely a szabadsághoz vezető úton már megtapasztalta és legyőzte a fájdalmat. 
A teremtett lény szükségszerűen nem szabad, mert függ a teremtőjétől. 
Csak aki teremt, az szabad. 
Ezért a szabadság előfeltételezi a bukást: a teremtmény elfordul teremtőjétől. 
De a bukás fájdalommal jár. 
A Paradicsomban nem volt fájdalom.
A fájdalom jellemző a kiűzetés helyén: a földi síkon. 
Ha az én abban a helyzetben lesz, hogy nemcsak saját fájdalmát viseli el és győzi le, 
hanem másokét is hordozni tudja, akkor jut el ténylegesen
 a teremtett létállapotból a teremtő létállapotig. 
Egy olyan fokú együttérzésben, 
amely mások szenvedésének feloldásában találja meg önmagát, 
valósulhat csak meg a szabadság.
 Így lesz az együttérzésből szabadság.

~ Váradi Tibor ~