KARÁCSONY SZIMBÓLUMAI

Karácsonyi díszek

A gyertya a három sík, a test, a szellem és a lélek, vagyis a viasz, a kanóc és a láng, a szent háromság üzenete, a fiú megszületése, a fény megérkezése. A gyertya fénye nem nyomhatja el a szellem fényét. Az égősor jelentése ugyanez. A gyertya Jézust jelképezi a keresztény szimbolikában, hiszen a gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miképpen Jézusnak is meg kellett halnia, hogy az emberek megváltassanak. A hit úgy tartja, hogy a túlvilágon mindenkinek van egy égő gyertyája, amíg az lángol, addig él az ember. A gyertya a születés és a halál szimbolikája is. Jelen van kereszteléskor, ravatalnál, születésnapon.

A gömb mandala. A teljességet jelképezi. Földanyánk, és a bennünket körülvevő 9 bolygó mindegyike gömb alakú. A Tejútrendszer spirálján elhelyezkedő égitesteket is jelképezik a fára akasztott díszgömbök. Anyaguk többnyire üveg. Törékeny, illékony, talmi csillogás, mégis ettől lesz a fa díszítése az, ami. A fények megcsillannak az üvegen, visszatükrözve – de eltorzítva – a karácsony életfáját. Úgy, ahogy a bolygók erői hatnak életünkre, meghatározva, de nem determinálva azt. Olyan színű gömböt válasszunk, amely szín egységben van törekvéseinkkel. A fán legalább annyi gömb legyen, ahány bolygó (9) van. A csúcsdísz a felemelkedett embert jelképezi, Jézust, a megváltót, aki eljutott a csúcsig, sőt azon is túl. Gyakori, hogy a csúcsdísz lángos csillag formájú, mert ez hozta hírül a Napkeleti Bölcseknek a Megváltó megszületését.

A különböző színű girlandok fonják be az életfát, akár a kígyó. Ők emlékeztetnek bennünket az „eredendő bűnre”. A bibliai teremtés-történet életfáján is kísértőként jelent meg, ő adta az embereknek a „Tudást”, - talán az emlékezést? – és ő indította el az élet spirálján, miatta űzetett ki az Istenember Ádám és oldalbordája Éva a paradicsomból.

Az angyalhaj – ma már kevésbé ismert és használt díszítőelem - a fát borító misztikus fátyol, áttetsző, mégis leplez. Az ezoterikus gondolkodás, a titkok szimbóluma. A jászol szalmájának – a kis Jézus derékaljának – analógiája. Sokan ezért angyalhaj helyett szalmát hintenek a fára.

Az angyalkák valójában a lélek szimbólumai: kék, piros, fehér és lila ruhában, négy vasárnapon át egymást követve érkeznek meg a Földre Advent angyalai. Az ő hangjukra figyelmeztetnek az angyalkák. Akik megpillantották a várakozás hetének angyalait, meghallották az általuk hozott üzenetet, azok felkészültek a belső karácsonyra.
Az arany és ezüst a férfi és a női princípium, a Nap és a Hold, a Rák és az Oroszlán színei, a gazdagságot jelképezik, kívül és belül. Ezért van, hogy a legtöbb karácsonyi jelképünk arany és ezüst színben pompázik.

Az aranyalma és az aranydió a fénylő bölcsességet hozza el hozzánk.
A fára függesztett alma az eredendő bűnre a tudás megszerzésére emlékeztet bennünket. Az ókori szimbolikában erotikus jelkép, főleg a gránátalma. Jelképezi Karácsonykor az Isten felénk hajló szeretetét. Az alma a Kisded jelképe.
A dió ősi Krisztus – jelkép, hiszen a kis Jézus éppen úgy nőtt és gyarapodott az anyaméhben, mint a dió a védelmező burok alatt. A dió bölcsesség-jelkép is, mivel az emberi agyhoz hasonlatos mintázatú. A picike dió magjában ott rejtőzik a hatalmas fa lehetősége, de ennek a fának emberöltő – vagy még annál is hosszabb idő – kell, hogy bőven termőre forduljon. A dió a jövendő nemzedékbe vetett hitet is jelképezi.

A szaloncukor - amely egyedül nálunk hagyományos karácsonyfa díszítő elem - díszbe öltözetett boldogság téglácskát jelképez. Boldogságforrásunk, a csokoládé, és a belőle formált kis téglácskák a Boldogság Házának építőköveit jelképezik. Aki teheti, éppen ezért ne vásároljon, hanem készítsen szaloncukrot, szeretettel, odaadással, boldogan.

A mézeskalács díszek – fenyő, angyal, csengettyű formákkal – tükrözik az összes többi jelképünket, de más anyagból. A mézeskalács a föld porából megformált, tűzpróbán átesett embert jelképezi. Az ember teremtő is. Mágikus bábot készít magának, termékenységet varázsol, szapora kezekkel bábot süt. Ez a mézeskalács

Apró figurák, kicsiny játékszerek különböző anyagokból a gyermekkor csodáját, az önfeledt örömet, játékosságot tanítják nekünk. Figyelmeztetnek az ajándékozás, az örömszerzés a másokra való odafigyelés fontosságára, úgy, hogy közben mi is örülhetünk.

A kis harangocska jelzi, hogy „megérkezett az angyal”. Hangja hozza meg a karácsony hangulatát sok családnál. A pogány kultúrákban démonűző hatást tulajdonítottak a hangjának. A csengettyű hangja rezgésbe hozza a levegőt, ezzel jó energiákat – ahogy a feng-shui mondja, jó csít – teremt. A megtisztítás rituáléjában játszik szerepet, akárcsak a tűz elemű jelképek, mint a gyertya és a csillagszóró

A csillagszóró tűz elemű eszköz, fényszikrái a fellángoló és kihunyó életet éppen úgy jelképezik, mint az érzések múlandóságát 

 Karácsonyi asztal 

A karácsonyi misztérium részének számító hagyományos ételeket leginkább a falusi életvitel örök-tette át napjainkig, miközben a nagyvárosokban a szokásokban ma már sok egyéb hatás is szerepet játszik.

A karácsonyi vacsora előkészületei közé tartozott még egy emberöltővel ezelőtt is a ház padlójának szalmával való behintése. Ez a hagyomány egyébként Európa-szerte ismert volt, a betlehemi jászolra akarván emlékeztetni. Az akkori falusi ember az asztal alá még ekevasat, ásót, láncot, fejszét, jármot, zabolát, kötelet, fűrészt stb is tett, minekután az asztallábakat is összekötötte. Mindez pedig az egybenmaradás a bőség óhajaként történt.
Az asztalra szakajtóban vetőmagot: búzát, árpát, kukoricát tettek ki. Nem hiányozhatott az asztalról a fokhagyma, az ostya, a méz, a bors, a bab, az alma, a dió, a karácsonyi kenyér, a kalács és hát a bor vagy a pálinka sem. Az emberek ezeknek bőségvarázsló és egészségvédő erőt tulajdonítottak. Magát az asztalt is erre a célra készített „ karácsonyi abrosszal“ terítették le. Az abrosz alá pénzt tettek – vagyongyarapító hittel. Voltak vidékek, ahol a szobából az úgynevezett „ Luca-búza“ sem hiányozhatott. Ez tulajdonképpen edényben csíráztatott zöld búzát jelentett, azaz a jövő évi gazdag termés hitét adta.
A karácsonyi asztal elmaradhatatlan tartozéka volt még a szenteltvíz és a szentelt gyertya. A szenteltvízzel meghintették az asztalt és az egész szobát. A gyertya ünnepélyes meggyújtása erősítette a karácsonyi asztal jellegét. A karácsonyi asztal ételei, a rajta, alatta, mellette levő dolgok szakralizálódtak, „varázserőt” nyertek.
Az esthajnalcsillag megjelenésekor, vagyis amikor megkondult az esti harangszó kezdődött el a karácsonyi vacsora. Ilyenkor a család körülállta az asztalt, a családfő imát mondott, majd kellemes ünnepeket kívánt és poharát emelte a család egészségére. Az asztalfőn a családfő foglalt helyet. A családanya mellette, vagy az asztal szélén ült. A többiek kor szerint sorrendben. A karácsonyi vacsoránál minden családtagnak jelen kellett lennie. Aki komoly ok miatt nem lehetett ott, annak is megterítettek – úgy, mintha ott lenne. A vacsorát csendben kellett elfogyasztani. Tilos volt a láblógatás, úgyszintén a könyöklés. Aki ez utóbbi tilalmat megszegte, az a hiedelem szerint kelést kaphatott. Az asztal sarkára lányt nem ültettek, attól félvén, hogy pártában marad.
A karácsonyi étrend kétféle volt. A katolikus családnál böjtös, a protestánsoknál húsos. A böjt ellenére a vacsora 5-9 fogásból állt. A nép hitt abban, hogy ami a karácsonyi asztalon van, abból egész évben nem lesz hiány. Az ételek sorrendje vidékenként változott.
Kötelező étel volt mindenekelőtt a káposztaleves. A káposztáról tudni kell, hogy már az ókorban is áldozati étel volt! A karácsonyi ételek közül elmaradhatatlan volt a gomba. A gombáról azt tartották, hogy elűzi a gondokat. Talán azért, mert ez a szegény embernek is mindig biztos élelmet jelentett. Fontos étek volt továbbá a borsó, a lencse, a bab. Ezek fogyasztása pénzt, biztonságot, gazdagságot jelentett. Régi, pogánykori hagyomány, hogy borsót, lencsét az állatoknak is adtak. Európa-szerte ismert karácsonyi étel az aszalékleves. Szárított alma, vagy szilva vízben főzve, behabarva. Ugyancsak ilyen a főtt tészta mákkal, más néven a mákos guba, vagy bobájka. A mák szintén régi áldozati étel, a termékenység szimbóluma. Elmaradhatatlan karácsonyi étel volt az öntött tészta, azaz a loksa, a kása – no és nem utolsó sorban a hal., valamint az ostya, a méz, a fokhagyma és a gyümölcs. A „karácsonyi morzsa“ jelképesen magába foglalta az összes karácsonyi ételt. A „ karácsonyi morzsát“ este nem is volt szabad kivinni a házból – esetleg csak másnap reggel. Egyes vidékeken a háziállatoknak adták, másutt a madaraknak. Volt ahol elvetették a kertben, volt ahol megszárították és rontás ellen füstöltek vele.
Katolikus helyeken az éjféli mise jelentette a záróaktust. Ehhez szintén sok hiedelem fűződött. Sokan azt tartották, hogy az úrfelmutatáskor, éjjel 12 órakor rövid időre a víz borrá válik, az állatok emberi nyelven szólalnak meg stb. Vagy például Lucaszék segítségével fel lehet ismerni, hogy az éjjeli mise résztvevői között ki a boszorkány…

 Megváltó születése

“Fel nagy örömre ma született, / Aki után a Föld epedett.”
Ebben az időben történt, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ezt az első összeírást Cirinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Judeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják feleségével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott neki hely a szálláson.
Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: ,,Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Egyszeribe mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: ,,Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”
Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: ,,Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott.” Gyorsan útra keltek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Azután hogy látták őket, azt is elbeszélték, amit nekik a gyermek felől mondtak. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak és láttak, úgy, ahogy tudtul adták nekik.

(Lukács 2, 1-20)

A kisded Jézus a Jászolban, ott térdelnek előtte a Háromkirályok, Mária imádkozik, József félrehúzódva figyel. Kint a fényes csillag, pásztorok, juhok, báránykák és felettük ott őrködnek az angyalok. A betlehemi csoda valamennyi szereplője és kelléke szimbolikus jelentésű.

Mária Kezdetben, mint szenvedő nő, mint gyermekét féltő anya volt jelen különböző ábrázolásokon. Csak a reneszánsz korban vált a szépség - ideállá. Legtöbbször már fehér liliomként ábrázolják, boldogság és öröm sugárzik még a ruhájából is. Néha melankolikus, néha titokzatos mosoly a szája sarkában. Mint aki már előre tudja az eljövendőt. Mária, aki egy megváltónak adott életet, akihez imádkozni lehet közbenjárásért, hogy mihamarabb eljusson fohászunk Jézushoz, Isten fiához. Nem véletlen, hogy Magyarország nagyasszonyává, védelmezőjévé lett választva.

József is, mint Jézus védelmezője, támasza jelenítődik meg.

Az angyalok valójában a lélek szimbolumai. A hit világában Isten az embert és az angyalokat saját képmására teremtette. Az angyalok a hírvivők, a lélekmentők, az őrangyalok, a mentorok, ök jelentik a kapcsot Isten és az emberek között, akárcsak a zene, a fény, és a melegség.

Tudjuk, hogy karácsonykor – erről az evangéliumok írnak – az emberek két csoportja értesült Jézus születéséről, és indult el az ő keresésére: a pásztorok és a mágusok. Ezért is hívják a szeretet útját pásztor-útnak, s a bölcsesség útját mágus-útnak a szellemtudományban.

A pásztorokról tudni lehet, hogy ők teljesen egyszerű emberek voltak, a szívük tele volt szeretettel, tisztasággal, s nagyon erős kapcsolatban álltak a természet világával. A pásztoroknak van azonban más értelmezése is. Eszerint a Messiás testetöltésekor a Messiás születési helyét környező mezők pásztorai az emberiség nagy szellemi vezetői Krisna, Buddha, Zoroaszter, Lao Ce, Mózes, Jeremiás, Assisi Szent Ferenc, Schweitzer Albert, Mahatma Gandhi, Jogananda, Teréz anya és mások, mindazok, akik a legfőbb pásztor, Krisztus égi sugárzása alatt tanítottak, akár tudtak erről, akár nem. Ők voltak a legméltóbbak, hogy Krisztus testetöltésekor a Messiás születésének közvetlen környezetét adják, a szellemi misztérium tökéletes betöltésével - pásztorként.

A másik csoport, a mágusok, akiket hívnak királyoknak is, a bölcsesség és a tudás hordozói voltak, és ugyanilyen erős és helyes kapcsolatot alakítottak ki a természetfeletti világokkal. A Háromkirályok legrégebbi ismert ábrázolása a Santa Priscilla katakomba Capella Greco- jában található. Ez a 2 században készült. Tematikája szerint: előbb megálmodták a gyermek születését. Utána erednek álmuknak, vonulnak keletről Betlehem felé, Heródeshez mennek és érdeklődnek a zsidók királya felől, hódolnak a kisded Jézus előtt, visszautaznak és tovább álmodnak. A téma álommal kezdődik, álommal végződik. Csak a 9 századtól kapták a Gáspár, Menyhért, Boldizsár neveket. A három ismert földrészt jelenítették meg: Európát, Ázsiát és Afrikát. Ugyanígy a három életkort is. Az egyik a gyerekkort, a másik a férfikort, a harmadik az aggkort. És Boldizsár lett a szerecsenkirály. A keleti bölcseket egy csillag vezette, a Messiás csillaga.

A Jézus lábai elé tett ajándékoknak is jelképes értelmük van. Az arany, mint a Föld királyának, a tömjén, mint az Ég királyának és a mirha, mint a keresztfán szenvedő embernek járó ajándékok. A királyok helyét átvette a bölcsek elnevezés, mivel a bölcsek keletről érkeztek, ahonnan a tudás, a világosság jött. Az arany, a tömjén a mirha a legősibb szimbólumok, melyeket az ősi kultúrák hagytak ránk, s a Háromkirályok adtak át a gyermekistennek, ezáltal ismerve el, hogy ő a földi és a transzcendens hatalom és a gyógyító.
Az arany a Nap szimbóluma, ami Jézus napszerűségére utal, lelki tartalom szerint ez az ajándék a szeretet aranya,
A mirha már előremutat az áldozati tettre, s így válik lelki tartalom szerint a hit mirhájává.
A tömjén Jézus tisztaságát szimbolizálja. Lelki szempontból ez az ajándék lesz az ima tömjénje, ami biztosítja a remény ébrentartását.
Így kapcsolódik össze Advent négy sarkalatos erénye (igazságosság – mértékletesség – állhatatosság - bölcsesség) a három isteni erénnyel (hit – remény - szeretet) a Karácsonyi misztérium idején.

Végül érdemes még szót ejteni a lángos csillagról. A Biblia szerint Jézus születését egy csodálatos égi jelenség kísérte, amelyet “betlehemi csillag” néven ismerünk. Valóban van-e alapja e legendának, s ha igen, vajon mit láthattak az akkori emberek? Ennek a jelenségnek asztrológiai magyarázata van, amit Ponori Thewrewk Aurél Csillagok a Bibliában c. könyvében részletesen kifejt. Eszerint a kiemelkedő égi látványosság a Jupiter és a Szaturnusz bolygók háromszori együttállása lehetett, méghozzá úgy, hogy az önmagában is rendkívül ritka jelenség a Halak csillagképben következett be az időszámításunk előtt 7-ben. A Szaturnusz hagyományosan a zsidó nép bolygójának számított, (pl. a szombat angol elnevezése Saturday, ami a Szaturnusz nevéből ered). A Jupiter a legnagyobb planéta, a bolygók királya, avagy a királyi bolygó. Kettejük találkozása - ráadásul egymás után háromszor - a Halak csillagképben zajlott le, amely az ókorban a születés szimbóluma volt, a zsidók pedig mindig is a Messiás csillagjegyeként tisztelték. Így a Halakban a két fő “csillag” háromszori együttállása és szinte (látszólagos) összeérése jelenthette az égi jelet a messiásvárás beteljesülésére. Legalább is ezt hihették a “napkeleti bölcsek”, akik bizonyára Babilóniából elindult, és Jeruzsálembe, majd Betlehembe szerencsésen meg is érkezett papcsillagászok lehettek, akik tiszteletüket kívánták tenni a zsidók megszületett királya előtt…

Forrás ~ Internet