A TUDATOSSÁG HÉT LÉPCSŐFOKA
A harmadikszem csakra leckéje: csak az Igazságot keresd!
A hatodik csakra aktiválja azokat a leckéket, melyek a bölcsességhez hivatottak elvezetni bennünket. A bölcsességet élettapasztalatok, illetve a tárgyilagosság képességének megszerzése révén érhetjük el. A szenvtelen vagy tárgyilagos valóságfelfogást a „személyes elme" befolyása felett álló tudatállapotnak tekinthetjük, mely a „személytelen" vagy kitárult elme erejéhez, éleslátásához és ösztönös megérzéseihez vezethet bennünket.
Amennyiben valaki ritkán bízik érzéseiben, megreked az eszmék és fogalmak világában, a harmadik szem csakrájában az energia pangani kezd, és minél inkább beprogramozza a racionális irányítást életébe, annál szűkebb tere lesz a megnyugvásra és a békére. Mindig elérni, megszerezni és legyőzni igyekszik a következő akadályt. Kimeríti, szorongóvá és fáradttá teszi magát. Pedig az egész világmindenség várja, hogy értelmi képességeinkkel egyensúlyba tudjuk hozni az intuíciót, a képzeletet és bölcsességet. Az igazi egyensúlyhoz a gondolatok és érzelmek elegyítése révén juthatunk. Amikor az értelmet a szellem szolgálatába állítjuk, megleljük a bölcsesség, az élet válságain átívelő és más nemes tulajdonságok felé vezető utunkat.
A hatodik csakra működését gyengítjük az igazság feltárásától való félelmeinkkel, ha félünk külső tanácsokra támaszkodni, ha félünk árnyékos oldalunkkal szembesülni. Nem véletlen az összefüggés, hiszen a csakra szakrális tanulnivalója… „csak az igazságot keresd” bölcsességében rejlik. Arra késztet bennünket, hogy szüntelenül a minden pillanatban jelen lévő két ellentétes erő, az igazság és az illúzió közötti különbséget próbáljuk felfedni.
A hatodik csakra aktiválja azokat a leckéket, melyek a bölcsességhez hivatottak elvezetni bennünket. A bölcsességet élettapasztalatok, illetve a tárgyilagosság képességének megszerzése révén érhetjük el. A szenvtelen vagy tárgyilagos valóságfelfogást a „személyes elme" befolyása felett álló tudatállapotnak tekinthetjük, mely a „személytelen" vagy kitárult elme erejéhez, éleslátásához és ösztönös megérzéseihez vezethet bennünket.
Amennyiben valaki ritkán bízik érzéseiben, megreked az eszmék és fogalmak világában, a harmadik szem csakrájában az energia pangani kezd, és minél inkább beprogramozza a racionális irányítást életébe, annál szűkebb tere lesz a megnyugvásra és a békére. Mindig elérni, megszerezni és legyőzni igyekszik a következő akadályt. Kimeríti, szorongóvá és fáradttá teszi magát. Pedig az egész világmindenség várja, hogy értelmi képességeinkkel egyensúlyba tudjuk hozni az intuíciót, a képzeletet és bölcsességet. Az igazi egyensúlyhoz a gondolatok és érzelmek elegyítése révén juthatunk. Amikor az értelmet a szellem szolgálatába állítjuk, megleljük a bölcsesség, az élet válságain átívelő és más nemes tulajdonságok felé vezető utunkat.
A hatodik csakra működését gyengítjük az igazság feltárásától való félelmeinkkel, ha félünk külső tanácsokra támaszkodni, ha félünk árnyékos oldalunkkal szembesülni. Nem véletlen az összefüggés, hiszen a csakra szakrális tanulnivalója… „csak az igazságot keresd” bölcsességében rejlik. Arra késztet bennünket, hogy szüntelenül a minden pillanatban jelen lévő két ellentétes erő, az igazság és az illúzió közötti különbséget próbáljuk felfedni.
